A válasz megtalálásához rögtön a kérdésen is finomítani szükséges, ugyanis a pszichológia öregebb, korából adódóan pedig szerteágazóbb szakma annál, minthogy pusztán az egyén megsegítésére korlátozódjon. Amikor pszichológushoz mint segítőhöz fordul, ő valószínűleg a tanácsadói vagy klinikai irányzatok valamelyikét képviseli a pszichológián belül, amik közt meglehetősen sok a különbség. Valójában tehát három típusú segítő közül kell választania. Na, de hogyan?

A coach szakma eszköztárát tekintve a pszichológiára nagyon is épít, viszont annak legfeljebb csak az alap módszertanát használhatja. A képzőhelyek ugyanis részben vagy egészben az egyes módszerek megismerését és alkalmazását valamilyen szintű pszichológus vagy egyéb, egyetemi végzettséghez kötik. A coachoknak általában nincs meg ez a képzettsége, így máshonnan, a folyton változó üzleti világból folyamatosan szerzett tapasztalatot és tudásanyagot megszerezve képződnek.

Ebből következően a karriert (és ezzel együtt az életmódot) érintő kérdésekben, legyen az vállalkozásvezetés vagy alkalmazottként előrébb jutás, elképzelhető, hogy egy coach segítsége elegendő lehet. Léteznek egyébként munka- és szervezetpszichológusok is, akikről most hosszan nem ejtek szót ugyan, de egyrészt ők is segíthetnek a fentiekben, másrészt a kiválasztást érintő kérdésekben vagy a munkakörülmények jobbá tételében már inkább rájuk érdemes támaszkodni.

A pszichológia tanácsadói vonala hasonlít a coachéra annyiban, hogy néhány, általában hat-tíz alkalmas beszélgetésből áll a teljes folyamat, és egy konkrét céllal dolgozik. A pszichológusnak ilyen esetben megvan a tudása ahhoz, hogy megértse az akadály vagy probléma mögötti érzelmi elakadást és jó esetben megfelelő módszertannal is bír ahhoz, hogy ebből segítsen kijönni. A coach ezzel szemben inkább magát a problémát érti meg és segít azt kiküszöbölni, még ha ez az érzelmi szál félresöprésével jár is. Csakhogy a félresöpört probléma nem szűnik meg, és később ugyanúgy, vagy akár más formában, de visszatérhet. Akinek a pszichológus diplomán túl nincs egyéb képzettsége, az a tanácsadói vonalat erősíti, így nagy eséllyel tud segíteni az érzelmi vonal megdolgozásában is, ugyanakkor létezik problémaspecifikus tanácsadó szakpszichológus képzés, így párterápia miatt vagy egy nagyobb krízis esetén érdemes lehet rögtön ez irányban keresnie a segítséget.

Probléma függvénye, hogy önnek klinikai jellegű segítségre van-e szüksége, de annyi bizonyos, hogy nagyobb az erre szorulók aránya, mint amennyien ezt sokan gondolhatják magukról. Segítségkérői oldalról ugyanis borzasztó nehéz meghatározni, sőt a tabusítás miatt sokszor felvállalni is, hogy az észlelt tünetek valójában egy mentális betegség jelei-e, amik rövidebb-hosszabb kezelésre szorulnak. Ebben kizárólag klinikai szakpszichológusok vagy a még nagyobb képzettséggel rendelkező pszichoterapeuták tudnak segíteni. Szintén ők azok, akiknél a legmélyebb önismeretet megszerezhetik, hiszen olyan eszköztárral rendelkeznek, amik a teljes személyiségszerveződésre képesek rálátni és hatni. Minél több és mélyebb téma merül fel, időben annál hosszabb, akár évekre elnyúló lehet a teljes folyamat. Fontos azonban leszögezni, hogy ez nem minden esetben van így, és hogyha nincs konkrét mentális betegsége, de több kérdés is foglalkoztatja az élet különböző területein, abban az esetben is érdemes lehet egyből klinikushoz fordulnia.

Bár kétségtelenül egyszerűbb lenne az élet, ha egy-egy bekezdéssel valóban össze lehetne foglalni az egyes területekről a legfontosabb tudnivalókat, valójában az emberi működés komplexitásából fakadóan a segítői szakmai sokkal összetettebb. A coach vs pszichológus-szakpszichológus-pszichoterapeuta tengelyen túl alapvetően meghatározza a szakember működését az, hogy milyen módszerben képződött. Elképzelhető, hogy bár megfelelő képzettségű segítőt választ, de az általa használt módszertan nem felel meg önnek valamiért. Biztatom, hogy az ezzel kapcsolatos kérdéseit, aggályait bátran és őszintén fejezze ki a szakember felé, hogy aztán közösen találják meg a legoptimálisabb utat a jobbulás felé.