Nyár közepén aktuális kérdés, milyen hosszú legyen a nyaralás. Javaslom, hogy fordítsa meg a kérdést: mennyi időt hagyna magának kipihenni egy teljes év fáradalmait? Egy hét, két hét? Csak egy hosszú hétvége? A pszichológia úgy tartja, átlagosan három nap szükséges csak ahhoz, hogy elkezdjünk kikapcsolni, a pihenés pedig csak ezután kezdődik meg. A rövidebb utakon szerzett élmények gyűjtése, mint egy fontos örömforrás, nem veszít erejéből, de ha a cél a feltöltődés testileg és lelkileg egyaránt, ajánlott a nyaralást négy szakaszra felosztani.

Kezdjen egy pár napos előkészületi periódussal, amikor elrendezi az ügyes-bajos dolgait, majd elutazástól számolva adjon magának három-négy napot áthangolódni, elengedni az otthon körüli gondolatokat. Amíg e körül forognak gondolatai, készenlétben áll, de ne aggódjon, mert ha az első szakaszban a legfontosabbakat elintézte, akkor a jól megválasztott pihenőhelyén szinte magától át fog állni “nyugalmi üzemmódba”. Az így megkezdett pihenésre lehetőségeihez mérten érdemes minél több napot szánni, és ezt követően, a visszatérésre  és visszaállásra további egy egész, de akár két napot. 

A gondos időbeosztás nem más, mint törődés önmagával, így ez legalább olyan fontos, mint a nyaralás helyszínének megválasztása. Saját belátása szerint ítélje meg, mennyit dolgozott az előző év során, mennyit idegeskedett, mennyi feszültség gyűlt fel önben, és döntsön: már tíz nap szabadsággal (beleértve a hétvégéket) is jelentősen javíthat mentális állapotán. Két hétnél többet azonban egy pihenésfókuszú nyaralásra nem érdemes szánni, a töltődés érzetét ennyi idő után ugyanis csak a felfedező utak képesek fenntartani, hála a folyamatos új élményeknek.

Forrás:
de Bloom, J., Geurts, S.A.E. & Kompier, M.A.J. Vacation (after-) effects on employee health and well-being, and the role of vacation activities, experiences and sleep. J Happiness Stud 14, 613–633 (2013).